cookieOptions = {...}; LYKKE // Még mindig van mit mondanotok, dánok?! 😱😍 - virágot evelinnek -->

LYKKE // Még mindig van mit mondanotok, dánok?! 😱😍

by - kedd, július 03, 2018


Egy valami igaz minden emberre: boldog szeretne lenni, még ebben az életben. És ezen nincs semmi csodálkozni való, akkor van baj, ha valaki mazochista módon mindenáron meg akar maradni a mocsarában.

A huszanegyedik századra az emberiség sok mindent kipróbált, ami a boldogság megtalálásában segítheti, de a tény, hogy még mindig vannak személyek, akik foggal-körömmel kutatnak és ásnak és mindent megtesznek érte, mutatja, hogy ez egyáltalán nem olyan könnyű dolog, mint az elsőre tűnhet.

Dániában van egy őszinte, kreatív ember, név szerint Meik Wiking, aki megalapította a Boldogságkutató Intézetet. De erről még lesz pár szavam, a lényeg viszont ez: valószínűleg a Hygge című könyvéről hallottál már, amiben a dánok oly híres általános boldogságszintjének egyik tényezőjét mutatja be a világnak: az általános "cozyness" élményét, amit magyarra egyetlen szóval lehetetlen visszaadni (a Google Translate szeint "meghittség", de én nem hiszek neki). Erről már írtam korábban a blogon, itt olvashatsz róla az én tolmácsolásomban: Hygge // egy könyv a boldogságról.

Nemrég viszont Meik egy újabb kötetet szánt a kutatásainak, amit az ő egyedi módon prezentál. A könyv címe Lykke (ejtsd: lüge), vagyis szó szerint "boldogság".
A Kossuth Kiadó jóvoltából elolvashattam az újabb alkotását is (mert hidd el, ez már megfelel egy kisebb műalkotásnak). Ki szeretnék emelni tehát pár dolgot, ami nekem nagyon tetszett - és párat, ami nem.

Fülszöveg // Lykke


Könnyű belátnunk, miért nevezik Dániát a világ legboldogabb országának. A dánoknál tökéletes egyensúlyban van munka és magánélet, ingyenes a felsőoktatás, pontosan közlekednek a vonatok, és ha mindez nem lenne elég, náluk a legnagyobb az egy háztartásra eső gyertyafelhasználás.
A boldogságról – amit a dánok lykkének hívnak – valószínűleg senki sem tud többet, mint Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója, aki egyben a szenzációs sikerkönyv, a Hygge, a dán életérzés, ami boldoggá tesz szerzője. Meik Wiking meggyőződése, hogy jóllehet rengeteget tanulhatunk a dánoktól a beteljesült életről, a boldogság kulcsai világunk minden táján ott rejlenek.
E lebilincselő könyv szerzője kincskeresésre invitál bennünket, hogy végül előttünk is megnyílhasson az elégedett élet kapuja. Wiking többek között taglalja, mire fordítjuk drága időnket, hogyan viszonyulunk szomszédainkhoz, és miként főzünk vacsorát – bolygónk legboldogabb zugaiból gyűjtve össze a bizonyítékokat, történeteket és tippeket. Ez az eszményi útmutató ahhoz, hogy valamivel több lykkére leljünk az életünkben.

Saját meglátásaim // Lykke

Először is, CSODÁS. Komolyan. Ha már ránézel, boldog leszel, egyszerűen olyan szép a borítója. I'm a sucker for packaging, hiába mondják, hogy a könyvet nem szabad a borítójáról megítélni. Nekem irtósokat számít, hogy milyen egy könyv tördelése, milyen színeket használnak az előállításban, mert hiába jó egy könyv tartalma, ha szenvedve érek a végére.

Nagyon bejön, hogy vannak egész oldalakat, szekciókat elfoglaló képek betűzdelve. Kicsit olyan érzésem van, mintha egy "szelah" lenne beillesztve, mármint gondolkodó szünet, amikor meg kell emészteni az addig olvasottakat.

Meik Wiking e mellett roppant viccesen ír, és nem óckodik az öniróniától sem, amitől még barátságosabb a szöveg.

Nagyon örültem, hogy tele van a könyv gyakorlatias tanácsokkal, valós életből merített történetekkel, tehát nem egy laboratóriumi szakkönyv, inkább élet-szagú.

Wiking a boldogságot hat összetevőre vezeti vissza. Ezek egyike a kapcsolatok. Itt kifejezetten van egy olyan tanács, amit mindenképp szeretnék hasznosítani az én kolimban, hogy jobban összekovácsolhassam a társaságot, mert a jelenlegi helyzet elég válságos. Itt most arra a részre gondolok, ahol bemutatja, hogyan érezhetjük még jobban otthon magunkat a szomszédságunkban, és mitől lesznek jobbak a közvetlen környezetünkben a kapcsolataink. Nagyon meghatott! És nem mellesleg igazolta a saját sejtéseimet a témában, ezért most nagyon okosnak érzem magam, pedig csak egy ősi bölcsességre éreztem rá. :P

a gyüli büféjének asztala nagyon ment ehhez a rusztikus teemhez, kihagyhatatlan volt a fotó :')

Be kell vallanom, nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam a magyar zászlót az egyik elemző szekcióban. Jól esett látni, hogy a családok helyzete az országunkban jobb, mint sok más helyen (persze van még mit javulni), és az is elgondolkodtatott, hogy sok nyugati freelancer ide jön lakni, amit tudtam már, de mindig meglep. Mondjuk érthető: a nyugati bérekhez képest olcsó a lakhatás, viszont sok technikai fejlesztés ment végbe az utóbbi időben. Ideális ország vagyunk, na, akkor is, ha sok mindent helyre kell hozni. (Hozzád beszélek, nyolcker és Kőbánya!!!!)

Volt több olyan jelenet, amit, őszintén, megkönnyeztem. Mélyen érintett, hogy milyen menő és jófej emberek laknak ezen a Földön!

Nagyon könnyű olvasmány (vagyis súlyra nem, a metrón pl nehéz volt olvasni :D), tehát hamar be lehet fejezni, nem is muszáj együltő helyedben elolvasni, ideális kávéasztal-könyv. Az a fajta, amit néha leteszel, néha felveszed, de inkább a szabad, könnyed perceidben veszed kézbe. És ha befejezted, szuper dekoreszköz.

Az is nagyon szimpatikus volt, amikor Meik Wiking a pályaválasztási motivációról beszélt, és arról, hogy az apukája mennyire támogatta egy rizikós vállalkozás beindításában. Az én szüleim is mindig azt mondták, hogy elsősorban azt keressem, amit szeretek csinálni, és csak utána nézzem, mennyit it kapnék a munkámért.

Friss erőt merítettem még, amikor a dán családmodellről és a munka-család viszonyról olvastam a könyvben. Ha lesz családom és gyerekeim, ezer százalék, hogy nem fogok többet dolgozni egy nap, mint hat órát! Nem is olyan rég azt hittem, hogy ez lustaságból fakad, de egyre több helyről jön a megerősítés, hogy jól gondolom azt, amit gondolok.

Összességében, ez a kötet segített nekem abban, hogy felszabaduljak a maximalizmus alól, és merjek kilépni az emberek segítésében, kapcsolatok építésében, a saját ötleteim megvalósításában.

De nem lenne teljes a beszámolóm, ha nem mutatnám meg, ami ellenszenves volt. Nem szeretnék ezek fölött elidőzni, alapvetően csak ajánlani tudom a kiadványt, teljesen megéri beruházni ebbe a kis csodakönyvbe, viszont így teljes a kép.

Nem tetszett:
  • hogy úgy kezelte az olvasóit, mintha mindenki Trump-ellenes lenne (és hééé, én nagyon nem!!!)
  • az emberi jóság abszolutizálása & a humanizmus túlhangsúlyozása
  • bizonyos ideológiák ajnározása, szerepük irreális bemutatása
  • a dán nemzet ideológiai hátterének teljes kihagyása 
 Persze ezek a meglátások teljesen szubjektívek.



Összességében, akkora pontszámot adok a könyvnek, amekkorát Dánia ért el a bolsogságranglistán: 7,5. Tehát teljesen megéri megvásárolni, de van pár oldal, amit én teljes egészében kihagytam volna. Ejnye, Meik, majd legközelebb. Mi tagadás, a Hygge egy fokkal jobban tetszett, sokkal közelebb éreztem magamhoz.

Te olvastad már? Ha nem, ezek után kedved szottyant megvásárolni? :D Én tényleg élveztem kézbe kapni, úgyhogy hajrá!!

Legközelebbig pedig, blogger off.

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp