cookieOptions = {...}; Minden korszaknak rendelt célja van. -- Ars Poetica - virágot evelinnek -->

Minden korszaknak rendelt célja van. -- Ars Poetica

by - kedd, augusztus 08, 2017

Ez a kép nagyjából pont két éve készült - hogy repül a kronosz!

"Minden korszaknak rendelt célja van." - mondta Salamon.

És mennyire igaza van! Merthogy TÉNYLEG, bármire is csak gondolok, bármelyik időszakra az életemből, látom, hogy mi volt (vagy rosszabb esetben) kellett volna legyen a célja.

És az is mennyire igaz, hogy amivel töltjük a napjainkat, azzal töltjük fel az életünket. Ez egy elkerülhetetlen folyamat. Így válunk azzá, amit figyelünk. Amit a szívünkben forgatunk. Amit nézünk. Amit hallgatunk. Sikeres akarsz lenni? (Költői kérdés volt, mindenki sikeres akar lenni, de nem mindenkinek jelenti ugyanazt a siker. Például a siker nekem nem egyenlő a temérdek pénzzel. Az anyagi függetlenség, na az már más.)

Szóval mit is akarok mondani? Az élet egyik fontos eleme felismerni azt, hogy a konkrét időszakodnak mi a célja. Nem kell az egész életedet látnod magad előtt, mint egy kifeszített vásznat, hanem elég, ha csak a következő lépést tudod, és azt követőt meg ráérsz dekódolni akkor. Minden napnak megvan a maga baja.

Például az tutibiztos, hogy az én jelenlegi életkorom a felelősségről szól. Meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ember után nem ugorhatnak a szülei bármelyik pillanatban kimenteni a gödörből, egyszerűen azért mert három óra út és egy országhatár választ szét minket. De ez nem feltétlenül rossz dolog, hanem más. És ezt megszokni időbe telik. Tehát én most erre kell helyezzem ilyen értelemben a hangsúlyt.

De ha már a tanulmányaimra gondolok, akkor meg azt látom magam előtt, hogy befejeztem az első egyetemi évemet, és teljes gőzzel készülhetek a másodikra, amikor is nekem majdnem megduplázódik az óraszámom, mert miért ne, és még vár rám egy csodaszép vizsga, ami idénről maradt meg, mert egyszerűen túl sok lett volna hirtelen, plusz viszonylag elég kemény tantárgyról van szó, és a jelenlegi tudásommal nem gondoltam, hogy készen állok rá. Szerencsére három éven belül kell leadni, ezért még van egy pici időm. :)

A magánéletemről természetesen nem fogok nyíltan beszámolni a blogomon, de az szerintem nyilvánvaló, hogy elég nagy kihívás tartani az otthoniakkal a kapcsolatot úgy, mint régen. (Gyakorlatilag lehetetlen.) Ezért minden egyes közösen eltöltött pillanat sokkal többet nyom a latban, mint azelőtt. Viszont egy csomó új, értékes kapcsolatot sikerült kialakítanom itt, Pesten, pedig azt hittem, hogy csak úgy el fogok veszni a nagy embertömegben. Hál' Istennek, nem ez történt, hanem olyan személyeket hozott elém, vagy engem eléjük, akikkel egymást kölcsönösen támogatni, segíteni, nevettetni tudjuk egymást, és ez a legfontosabb!

És - végre - értékelni tudom azt, ahol vagyok. Képletesen. Ahol tartok az életben. Elég nehéz fiatal felnőttként bármi érdemit felmutatni, és ha nem sikerül, akkor az ember hajlamos magát ostorozni a vélt hibáiért. Ha legalább igazi hiányosságokról lenne szó...! Akkor se lenne a legproduktívabb döntés, viszont akkor elmondhatnám, hogy azért ennek van valami alapja.

Annyira nehéz átadni azt, amit konkrétan a szívében lát az ember. Egy kicsit így érzem magam általában -- örömmel megosztanám mindazt, ami foglalkoztat, és amit csekély húsz évem során megtanultam, de szinte lehetetlen szavakba önteni azt, ami nem ebben a világban született meg. Hanem bennem, egy menthetetlen álmodozóban. Megnyugodhatsz: nem tervezem egyhamar megjavulni. :)

Hadd búcsúzzak az EMLP szavaival, ami (szinte) mindent elmond nyolc sorban, amit én sok-sok mondatban próbáltam:

Van úgy, hogy te vagy a sivatag
És siratod, hogy nem ismered ki magad
Van, hogy a szerelem csak zivatar
És van olyan, hogy egyszerre vagy felelős, és fiatal

Amiért hálás lehetsz, ne veszítsd szem elől
Ha nagy rád még a szabadság, ne aggódj, mert majd belenősz
Amikor elfogy a levegő
Ha lassan is, de veled megyek legelöl


A legközelebbig pedig, blogger off!


You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp