cookieOptions = {...}; Felfedezem Budapestet // Váci utca, H&M, Cserpes Tejivó, Gellért-hegy - virágot evelinnek -->

Felfedezem Budapestet // Váci utca, H&M, Cserpes Tejivó, Gellért-hegy

by - vasárnap, március 05, 2017

Áh, Budapest. Itt lakom szeptember óra, mégis alig láttam belőle valamit. A vizsgaidőszakban mást sem csináltam, csak azon gondolkodtam, mikor mehetek már ki, nem csinálni semmit, csak szemlélni és csodálni ezt a gyönyörű várost. Ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem, hogy nem maradhatok folyton a négy fal között, nem állhatnak a napjaim az egyetem-buszmegálló-koli háromszögből. Egyedül persze sehova se merek menni azóta, hogy többször majdnem eltévedtem (de csak majdnem!!), és egy társat szerezni magam mellé kb. lehetetlen volt. Most eljött a várva várt pillanat, és a tél utolsó hétvégéjét a "szabadban" tölthettem, egyik drága barátnőm jóvoltából.


A Deák-téren találkoztunk, és mindent rögtönöztünk. Gőzünk se volt, hova megyünk, hova nem. Annyiban volt egyszerűbb dolgunk, hogy barátnőm mindig is Pesten lakott, plusz mindkettőnknek van bérlete, és így a közlekedés nem volt akadály.
Egy kicsit hamarább értem a megbeszélt helyre, ezért benéztem az Alexandrába, hogy legalább addig szélvédett helyen legyek, ráadásul a könyvek társaságában.
(Tényleg szeretem Pestet!)


H&M (Váci utca)

Első desztinációnk hova vezethetett volna máshova, mint a nemrég felújított H&M-be.:)) Két első világi fehér lány, tipikus.
Mentségemre legyen szólva, GYÖNYÖRŰ. Kész esztétikai felüdülés már belépni az üzletbe, hát még végigmenni rajta! Ez az a pillanat, amikor jobbnak látom, ha a képek beszélnek helyettem, mert ezt látni kell. És lehetőleg élőben. A pénztárcát nem muszáj magaddal vinned. :))

A világos tereket annyira szeretem! *-* Az épület eleve tágas, de a tükrök meg a sok fényforrás nagyot dob az egész hangulatán.



ST
YL
E!
Mostanában amúgy is szeretem a lilát fehérrel, csak ruhában nem nagyon vannak levendula színű darabjaim.
we NEVER sleep
Ez a feljáró a H&M Home részlegre visz fel, de itt is tele van ruhákkal (többnyire edzős, de nem csak), kiegészítőkkel és testápolási dolgokkal
Átlagos tükrök ugyan, de nem hagyhattam ki a lehetőséget... :))

Ha én gazdag volnék (sálálálálálálááá), lenne sok gyertyám...

Bármit szagolgattam ezen az emeleten, elképesztően jó illatú volt!
Az a pillanat, amikor a H&M a régi takarékpénztár falához koordinálja a ruhákat :O
Régi és új találkozása, 2017
Bárhova léptünk be, muszáj volt egymáshoz kapnunk, hogy ilyen tényleg létezik-e?! Engem lenyűgözött a hely, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy kitoltak volna egy építészeti remekművel. Pont ellenkezőleg!
A kiegészítős részlegen töltöttük a legtöbb időt, és szinte mindent megnéztünk, ami csak ki volt téve. Annyira megtetszettek a designok, hogy egy vagyont képes lettem volna otthagyni, ha történetesen lenne vagyonom. :)) Még a sminkkészletem is revampoltam volna, csak belegondoltam, hogy én nem is használok annyi mindent... Minek nekem kontúrcerka, ha az alapozót is kutyafuttában kenem fel, és azt is csak akkor, ha nagyon muszáj?



A gyertyák, ajakápolók, szárazsamponok, telefontokok a nemlétező iPhone-omnak, tolltartók stb. már egy másik téma. Ott szinte elvesztem. De meglettem. Meglett ember lettem! Viccet félretéve, az a hely egy Kánaán, ha ki akarod takarítani a pénzt otthonról.

De ezt az egész Vácira elmondhatnám. Mi az, hogy MAC üzlet?! Say whaaat. Mindig elfelejtem, hogy hé, ez  főváros, itt ilyenek is vannak. Rájöttem, hogy kismillió olyan ismert márka létezik, amiről fogalmam se volt, hogy egyáltalán létezik, és az emberek szeretik, vásárolnak, hordják is. (Mert ma az is nagy szám, ha valamit nem csak megveszel, hanem hordasz is.)

Az utcáról magáról nem nagyon készítettünk képeket, vagy ha igen, akkor a viszonyok nem a leghízelgőbbek a környékre nézve, úgyhogy most inkább passzolnám azokat. :)

Cserpes Tejivó

Következő megállónk, egy kisebb kerülő után, a Meki mellett található Cserpes Tejivó volt, ahol a helyet megilletően tejturmixot kértem, egészen pontosan málnásat. Ugyanis ez a kedvenc gyümölcsöm, ha a blog címe nem tette volna elég nyilvánvalóvá. :)) Évek óta terveztem ellátogatni ide, és így egy mini-álmom vált valóra! Mondanom se kell, nagyon feldobott az egész, főleg, hogy málnás turmixot ihattam, miközben Pest egyik legfelkapottabb utcáján tartózkodom. Csodák márpedig léteznek!!

Gellért-hegy

Ezt követően felpattantunk a villamosra, az egyik negyven valahányasra, ne kérdezd, melyikre, annyi járat van itt. A lényeg, hogy a Dunán elhaladva a Gellért-hegy lábánál kötöttünk ki, és Istenem, bocsánat, amiért eddig lebecsültem a budai hegyeket! Mert sosem gondoltam volna, hogy így kifulladok, míg feljutok a hegytetőre. Mondjuk biztos közrejátszott ebben az is, hogy hónapok óta alig edzettem valamicskét, de akkor is. Minden elismerésem Gellértnek, nem lehetett egyszerű legurulni onnan és meg is halni egyszerre. (Jaj, morbid humor, bocsesz.)

Ennek ellenére egy percet sem bántam meg a "pillanatnyi szenvedésemből". A látkép magával ragadó, és ezt úgy mondom, hogy közben elég borús volt az ég. El se tudom képzelni milyen lehet, amikor a Nap teljes szépségében pompázik odafönn. :O Ismet átadom a szót a pixelhalmazoknak, hadd beszéljenek ők!
Pest, a drága


Buda, a (számomra még) ismeretlen, fehér folt a térképen

"Az utcák végtelenek." - Legend of 1900

Azért a napocska is kiakndikált egy-két villanásra

"Mi leszünk a korszellem, és szállunk a város fölött." - EMLP (a zenét meghallgathatod a linkre kattintva!)
A Szabadság-szoborról is készültek (roppant előnyös) képek, vagy ahogy mi hívjuk, Bözsi. Ne kérdezd, honnan jött ez a megtisztelő név, fogalmam sincs, de rajta maradt, hogy Bözsinek hívják, és egy tollat tart a kezében. (Amúgy egy pálmát, de a géniusz voltom miatt simán rámondtam, hogy az biza egy toll.)

A hegytetőről még annyit, hogy minden turista vagy kínai, vagy valamilyen spanyol/portugál ajkú népből delegált, érdekes volt hallgatni a bábeli keveréket. És le merném fogadni, hogy a kínai emberek nagy része egy evelines szelfivel térhettek haza. Ugyanis MINDENHOL szelfizett valaki. Alig találtunk egy pontot, ahol nyugodtan készíthettünk néhány normálisnak nevezhető képet. Pedig nem is voltak annyira sokan. Mi lehet ott nyáron?!

Mikor jöttünk lefele, annyira olyan érzésem volt, mintha nem is városban lennénk, hanem tényleg egy erdős-hegyes vidéken, hogy egyszerűen kiakpcsolt az agyam, és csak arra tudtam gondolni, milyen szép ez a hely. Annak ellenére, hogy a fák még ki se rügyeztek, a fű szinte sehol, minden borús, szürke és hűvös.

Legközelebbi visszatérésemkor nagyon szívesen kipróbálnám a csúszdát is. Csak nem vagyok benne biztos, hogy gyerekeken kívül használhatja-e még más is, de sebaj, megoldjuk!

Haza pedig a metró és a busz vitt. Mivel alig metrózok, nekem külön élmény utazni velük, és ez a járat nekem nagyon bejött, főleg a megállók miatt, de valamiért maga a szerelvény is tetszett. Nem olyan, mint a hármas, ugyebár. Szóval mostmár hivatalos: az egyes meg a négyes vonalak a kedvenceim. Egyik a klasszikus, másik a modern. Olyan szép ez az együttállás.

Csak akkor vettem észre, mennyire kifáradtam, amikor beestem a szobába (talán szó szerint, mert már nehezen másztam fel az emeletemre). Ja, és pocak is erőteljesen éreztette velem, hogy elhanyagolva érzi magát, és szívesen venné, ha adnék neki egy kis ennivalót. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy olyan érzésem volt, mint amikor túrázni voltunk a családommal Erdélyben. A berozsdásodott izmaim szinte visítottak, hogy ekkora kimaradást soha többet, tessék menni edzeni!

(Tényleg, láttad már, hogy megosztottam az edzős lejátszási listámat? Kattints a linkre, hogy együtt izzasszuk ki magunkat!)

Mondanom se kell, alig várom, hogy több mindent is felfedezzek ebből a gyönyörű fővárosból! Nagy mázli, hogy itt tanulhatok, ezért szeretném kihasználni a lehetőséget, tanulás meg városnézés, kultúra szempontjából egyaránt. Csak legyen elég időm mindenre...

A legközelebbig pedig, blogger off!

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp