cookieOptions = {...}; Coffee Time // Japán Kávé ('Hario Drip In' kókusszal) - virágot evelinnek -->

Coffee Time // Japán Kávé ('Hario Drip In' kókusszal)

by - vasárnap, február 12, 2017



Általában nem iszom kávét. De egyetemistaként egyre nehezebb úgy ébren maradni akkor, amikor nagyon muszáj korán kelni, hogy nem segítek egy kicsit magamon valamilyen koffeinadaggal. Az energiaitaloknak nagyon nem vagyok támogatója, gyakorlatilag egyet sem ittam életemben, a kóla pedig annyira cukros az én ízlésemnek, hogy meg tudom számolni egy kezemen, hányszor kortyintottam vagy Coca Colából, vagy Pepsiből. Kizárásos alapon a kávé maradt, és mivel nincs sem gépem sem rendes kávéfőzőm, egy vagyont pedig nem vagyok hajlandó kidobni a büfében csak azért, mert nekem annyira "kell", a hétköznapokban maradok a fagyasztott kávégranulátumnál.

Ez a bejegyzés viszont nem erről fog szólni, hanem arról, mennyire is hiányzott a kéváházi élmény. Néhány hónapja még, miután sikeresen kifacsartak minket szóbelin, vagy akár még előtte is, a suli vége fele egészen sokszor megesett, hogy beugrotunk valahova, a végzős évek stresszelevezetéseként. Azóta mindenki máshol tanul, nagyon ritkán látjuk egymást, és mivel én a magyarországi rendszert követem, a többiek viszont a románt, nehéz úgy találni egy szabad napot, amikor mindenki othon lenne, és elmehetnénk együtt valahova úgy, mint régen.

Hiányoznak azért ezek a napok, na. :'(

Ezért is örültem annyira, amikor egy gimnazista barátnőmmel végül a nagyváradi Frei-ban kötöttünk ki. Abban a kávéházban terveltük ki annak idején a volt osztálytársaimmal a jelentéktelen művészi projektünk legapróbb részleteit, ott jártuk el a búcsútangót (vagyis röhögtünk egymás hülyeségein az utolsó tanítási nap végén, csak mi négyen, örök squad), majd vándoroltunk át a Körös-partra fűben üldögélni. Egy szó mint száz, szép emlékek kötnek hozzá, csak nem szándékom jelenleg Téged, Kedves Olvasó, a magánéleti nosztalgiázásommal traktálni. :)


Eddig mindig valamilyen jegeskávéval leptem meg magam ebben a kávézóban, egyszerűen azért, mert szerintem a nordic kávéknál nehezebben találni jobbat. Ezek közül is a Cannes-i viszi a prímet a szememben, annyira szeretem. Ezúttal viszont valami újat akartam kipróbálni, és előre tudtam, hogy a japán fajták közül fogom megtalálni az "igazit", hiszen rég szemezem velük. A málna a kedvenc gyümölcsöm, ezért majdnem a Tokyo Chocolate - Raspberry Coffee mellett maradtam, de a kókuszt majdnem annyira kedvelem, mint a málnát. Végül így maradtam a kókuszos Hario Drip Innél. (Lehet vaníliásat vagy mogyorósat is kérni.)

Nem tudom, hogy mennyire játszott közre az örömömben az, hogy végre kiszabadulhattam a négy fal közül (ugyanis napokig betegen feküdtem/szenvedtem otthon, néha-néha sütöttem valamit unalmamban vagy Audrey-filmeket néztem, illetve verseket olvastam), vagy esetleg az, hogy egy rég nem látott baráttal találkozom, de a kávé annyira jól esett, mint talán még soha ezelőtt. Külön nem kaptam hozzá cukrot, és nem tudom, hogy ők tettek-e bele (amit ugyan nem hinnék), de csodás volt.

sajnos nem bírtam ki, hogy ne igyak bele, mielőtt lefotózom :)
román ár: 6 lej, vagyis circa 400 forintban jön ki, de a magyar árak általában magasabbak kissé

A teteje csupa hab, kb egy centi vastagságban, alatta pedig ott a csodakókusz ízű japán kávé, amit fogalmam sincs még, hogyan csinálnak, de mindenképp utána szeretnék nézni. Ha nem is magam miatt, akkor azért, hogy esetleg a jövőben én is tudjak másokat valami finom koffeines itallal kínálni. Sose lehet tudni, hogy egy képesség mikor válik a javadra, és ez mindenre érvényes. ;) 

Én összekevertem a habot a folyadékkal, és így kicsit másabb lett az állaga, de akárhogy is nézem, kiváló döntés volt. :D A legjobb talán azért volt, mert nem egyedül álltam neki, és nem is sietve, mint általában, hanem szép lassan, odafigyeléssel kortyolgatva, miközben kitárgyaltuk a legfrissebb életfejleményeinket Katinkával. Volt mit megbeszélni, és így is csak a jégyhegy csúcsát érintettük, de hiszem, hogy még lesz alkalmunk ehhez hasonló építő beszélgetésekre. <3

Neked melyik a kedvenc kávéd és milyen emlékek kötnek hozzá? Esetleg pont ellenkezőleg, óriási tea-párti vagy és soha meg nem innál egy kávét? Örömmel olvasnám a válaszod a hozzászólások között! A legközelebbig pedig, blogger off. 

You May Also Like

2 hozzászólás

  1. Zöld tea citrommal és cukor nélkül. Kávé soha. Az illata finom, de az utóhatása pocsék.

    VálaszTörlés

MailChimp