cookieOptions = {...}; Popzene újraértelmezve // Hollyn - virágot evelinnek -->

Popzene újraértelmezve // Hollyn

by - péntek, január 27, 2017



Amikor az ember sokáig kimarad a bloggerkedésből, keresi azt a szikrát, amiről tudja, hogy ez most igenis vissza tudja hozni őt oda, ahol abbahagyta. Nekem szintén kellett valami, amire azt mondhattam, hogy na igen, ezért megéri újból billentyűzetet ragadni, akkor is, ha az egyetem első féléve kifogott rajtam. És még arra is alig volt időm, hogy aludjak. (Lett volna idő, csak a tapasztalatlan fejem nem tudja, mi az, hogy time management.)

Viszont önsajnálatból és mentegetőzésből még sosem került ki egy épkézláb bejegyzés. 

A mai témánk pedig Hollyn.
Egy olyan pop-énekesnő, aki még engem is teljesen elragadott, pedig a pop nekem olyan, mint a cukor - nem vagyok oda érte, de néha muszáj tenni a kávéba (értsd: élet - micsoda metaforák, omigosh...). Vannak egyes előadók, akiknek a szerzeményeit nagyon szívesen hallgatom edzés közben, de ezt leszámítva többnyire hipsterkedek. Cukor nélkül iszom a kávém. Vagy nosztalgiázok. Egy kis indie, egy kis chillhop, esetleg R&B, no meg rock és punk (amikor rám törnek az emlékhullámok). A rap pedig csakis akkor, ha az EMLP vagy NF, néha Trip Lee. Becsúszihat Taylor Swift meg OneRepublic, Britt Nicole csak akkor, ha régi emlékek törnek fel, tobyMac pedig örökké rajta marad a lejátszási listámon, de csak mert gyerekkorom abszolút kedvence, a Relient K mellett (ami ugyebár punk). 

A lényeg, amit próbálok fejtegetni, hogy a populáris zenét többnyire a bevásárlóközpontok rádiójából ismerem, és ameddig gimis voltam, az osztályteremben zajló szüneti rögtönzött DJ-skedésekből, amikor egy valaki betette az eheti agyonnyomatott slágereket, a többiek pedig arra táncoltak/marhultak/szedték szét a berendezést/banánhéjjal csatáztak (érdekes egy négy év volt, igen).

Hollyn // háttérsztori


Holly Marie Miller 1997 január harmadikán látott napvilágot, vagyis idén töltötte a húszat. 2013-ban szerepelt az American Idol tehetségkutató műsor 12. évadában, csak sajnos kiesett a Hollywood Week Round után. Az előbb említett zenész, tobyMac bevette a csapatába, és így két számban is énekelhetett a This Is Not A Test albumon: Backseat Driver & Light Shine Bright. (Megjegyzem, NF-t is innen ismerem, Jamie Grace pedig hasonló módon kezdte a karrierjét, csak ő nem áll annyira közel a szívemhez, mint Hollyn.)
Mivel még nagyon új volt a terepen, értelemszerűen egy EP-vel jelent meg a "piacon", ami, ahogy az lenni szokott, self-entitled, vagyis az ő saját nevét viseli. (EP - Extended Play, azt jelenti, hogy nem beszélhetünk egy teljes albumról, mivel általában 4-5-6 szám szokott rajta lenni, vagyis egy "rendes" album fele nagyjából.)


// hogyan találtam rá


Van egy rádió, amit anno agyonhallgattunk, de amióta lett egy tévénk, valahogy ez a rádió dolog elmaradt... :)) Itt amúgy nagyon jó dalokat szoktak adni, csak mivel nem mindig az én stílusomat vagy aktuális hangulatomat tükrözte, inkább fülhallgatóval járkáltam itthon, folyton új zenéket keresve. 2015 végén kifejezetten ezzel a céllal kezdtem neki egy playlistnek a YouTube-on, ahova a friss szerzeményeimet gyűjtöttem, így egy idő után a platform is ajánlott olyasmiket, amik az előző kedveléseim alapján tetszedhettek. Nagyjából akkoriban lett felkapott Hollyn amerikai körökben, sorra tarolt a Billboard-listán a saját kategóriájában, főleg az Alone című single-jével. Instant kedvenc lett, és az EP is belopta magát a szívembe, de az ez utáni dala, a Love With Your Life sokkal de sokkal jobban tetszett, mint bármelyik azelőtti. A tegnap este pedig, éppen mikor lefekvéshez készülődtem, instagramon (@iamhollyn) hirtelen megpillantottam, hogy egy újabb single-t adott ki, és nem csak ennyi, hanem.... Wait for it...

EGY EGÉSZ ALBUM VÁRHATÓ MOST FEBRUÁRBAN!!! Whaaaaaat.

Szerencsétlenségemre pont akkor vonta meg a wifikapcsolatot a drága öcsim az egész háztól, így már nem csekkolhattam, hogy mi ez a gyönyörűség, csak ma reggel. Becsületesen rákészültem, az egyszer biztos! Rendesen megreggeliztem, olvastam egy pöppet, megnéztem az új Szirmai-részt (arról szól, hogy mi az az öt tévéműsor-típus, amivel jelentősen lehetne javítani a magyar televíziós "kultúrán"). Szépen elmentettem minden videót, ami érdekel, a Megnézendőkbe, és eljött a várva várt pillanat. Meghallgattam ezt:



És újból. És újból. És... sokszor. :)) Annak ellenére, hogy a torkom pátyolgatom, mert sikeresen megfáztam a két félév közötti időszakra, és a tegnap is hőemelkedésemben, jobb híján, Audrey-filmekkel ütöttem el az időt, a legszívesebben szétmozognám magam. Kirohannék, és lefutnám azt a 10 kilométert, mert miért ne. Amúgy is rendkívül hiányzik a futás... :c 

// miért szeretem ennyire


Jó, jó, ez mind szép és jó, mondhatod, de... miért vagy oda érte ennyire?
Hm, nagyon jó kérdés, meg kell hagyni! Azt le kell szögezni, hogy nem vagyok az a tipikus racionális ember. Ha valami megfog, megfog. Ennek ellenére megpróbáltam szavakba önteni, miért az egyik kedvenc énekesem, pedig nem is vagyok pop-rajongó.
  1. gyönyörű hangja van (meg szeme meg haja, főleg, hogy GÖNDÖR)
  2. a szövegek őszinték, életszerűek és egyszerűek
  3. a szociális hálókon posztolt dolgokból kiindulva, nagyon hasonlít az ízlésünk, úgy általában véve
  4. gyerekkorom kedvencei a barátai
  5. velem nagyjából egykorú (lehet ez sem valami racionális ok, de nekem fontos faktor:)) )
  6. tud rappelni, és nagyon jó coverje van egy Lecrae-számra, ami jobban tetszik, mint az eredeti
  7. annak ellenére, hogy főleg popot énekel, nem cheesy
Elég fura egy nálad fél évvel idősebb lánynak a fangirlje lenni, de ez van, nincs mit tenni, ha valami/valaki jó, azt el kell ismerni. c: Lényeg a lényeg, nagyon megéri figyelemmel kísérni, és szerintem, ha kijön az album, egy részletes kritikát is fogok írni, de ami azt illeti, már most borítékolhatjuk, hogy szeretni fogom. A kérdés csak az, hogy mennyire?!

Hollyn // compilation




Nem akarom, hogy egy újabb nap teljen el [céltalanul]
Sem egy újabb pillanat
Szándékkal akarok élni, az örökkévalóság fényében
Úgy akarok szeretni, ahogy Te szerettél
Az életemmel


//

Ezerszer megígértem már, hogy többet fogok posztolni, és nem sikerült betartani. Ezért most inkább nem ígérek semmit, csak próbálom magam tartani az elképzeléshez, miszerint ez az év bőven fog szolgáltatni okot arra, hogy újból géphez üljek (ami mostmár a sajátom, yaaaay, hála az égnek a karácsonyi ajándékokért és az egyetemi szükségletekért.)


A legközelebbig pedig, blogger off.


P.s.: Hallgass Hollynt!!!4!!44!!4!4!NÉGY!4


[Verse 2]

Starin’ at the ceiling after midnight

Over-thinkin’ everything in my whole life

All of these regrets are clouding my mind

Lord I need the strength to try it one more time


You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp