cookieOptions = {...}; 10 dolog, amit jó lett volna tudnom a gimiben // BACK TO SCHOOL 2016 - virágot evelinnek -->

10 dolog, amit jó lett volna tudnom a gimiben // BACK TO SCHOOL 2016

by - hétfő, augusztus 08, 2016



Amikor nagyjából korombeliekkel beszélgetek, hamar kiderül, hogy mennyire de mennyire utálják a sulit. Nekem személyesen jó emlékeim vannak az iskolával, legalábbis a gimnáziummal, de ezt csakis egy dolognak köszönhetem. Mégpedig annak, hogy ez egy olyan terület volt, amire több optimizmussal tekintettem, mint általában. Nem voltam szkeptikus, nem voltak nagy elvárásaim. 

Viszont vannak olyan dolgok, amiket nagyjából megbántam, vagy legalábbis örülnék, ha hamarább észrevettem volna ezeket, és nem csak tizenkettedik végére. Nagyobb löketet adtak volna, és nem csak ami a tanulást, hanem a személyes életemet illetően. Ezért arra gondoltam, hogy ha erre ilyen szépen rájöttem, megosztom a véleményemet veled, és így legalább egyikünknek sikerülhet ezeket a dolgokat meg is valósítani, nem csak elméletben tudni, hogy igen, de jó lett volna, ha....

E mellett olyasmik is eszembe jutottak, amik inkább általános berögződéseket romboltak le a fejemben, vagyis teljesen megváltozott a perspektívám ezeken a területeken. Hogy mik is ezek a dolgok? Mondom is már, mondom. ^^
*az előző Back To School bejegyzésem, ami a saját szokásaimról szól a sulival kapcsolatban, itt találod*

///\\\///\\\

1. Senkit sem érdekel, ki vagy


Olyan értelemben, hogy kinek a kije vagy. Egyre jobban kezd elmosódni középiskolában az a vonal, ahol még számított, kinek a szülei gazdagok, kinek szegényebbek, meg az ehhez hasonló megkülönböztetések. Talán azért, mert lassan kezdenek felnőni a tinédzserek. Persze vannak mindig olyan személyek, akiket könnyen le lehet venni a lábukról azzal, ha bedobod, hogy hé figyi, az apum most éppen erre meg erre van céges ügyben, modellkedek, megkapom az iPhone 10-est holnap, de szerencsére a többség inkább sajnálja az ilyeneket, minthogy felnézzen rájuk emiatt. Elvégre úgyis a személyiségeddel fogod meg vagy taszítod az embereket, nem a tulajdonoddal vagy a neveddel.

2. A tanárok azért vannak, hogy segítsenek


Igen, mindenhol vannak gonosz tanárok. Máshogy nem is tudom őket nevezni. De most nem róluk van szó. Hanem azokról, akik még nem égtek ki a sok szerencsétlen nebuló fegyelmezésétől. Nekik is jól esik, ha hozzájuk fordulsz a tanórákkal meg versenyekkel kapcsolatos dolgokkal, több oknál fogva. Először is, kapnak visszajelzést, hogy nem hiába jártatják a szájukat, van, akit tényleg érdekel, amit leadnak, ezért segítenek, hogy jobban menjen a tanulás. Ha pedig verseny is van a dologban, az nekik is jól jöhet munkaügyben, mert azt is figyelembe veszik a tanügyben, hogy egy bizonyos tanár hány iskolán kívüli tevékenységben vett részt.

3. A jegyeid nem téged minősítenek


Persze, ha csak hármasaim lettek volna, akkor az igenis minősített volna olyan szinten, hogy nem érdekel a tanulás, szeleburdi vagyok, rendezetlen, nem használom a képességeim stb. De ezt leszámítva, nem lettem egy fokkal sem jobb ember, amitől mindig dobogós voltam az osztályranglistán. Erre csak utolsó évben jöttem rá, amikor a felvételi miatt nem tudtam mindig ugyanúgy teljesíteni a román felmérőkön, mint azelőtt, és hiába tudtam, miről volt szó az adott műben, mi a mondanivalója, mik a jellemzői irodalmi szempontból, ha a jegyeim nem ezt tükrözték. Így inkább hagytam, hadd kapjak kicsivel rosszabb jegyeket. Eleinte kicsit magam alatt voltam miatta, de rájöttem, most úgysem az számít, hogy hetest-nyolcast vagy kilencest-tízest kapok. Én tudtam a leckét, nem tudtam leírni, ez van, lesz jobb. És lett is. Érettségin. :))

4. A sztereotípiák hülyeségek

 

nem mellesleg ez a film is vagyány (The Breakfat Club -- 1985)

Nem azt mondom, van alapjuk. Minden általánosításnak van alapja. De ha erre figyeltem volna, akkor figyelmen kívül hagyom az emberek csodás valóját. Senki sem csak stréber, senki sem csak humorzsák, senki sem csak nagy művész, vagy éppen partiarc, bajkeverő, magányos farkas stb. Ennél azért kicsit komplexebbek vagyunk, kéremszépen. Már csak magamból kiindulva, egyetlen dobozba sem tudnám betuszkolni magamat. És így visszanézve, a többieket sem. Ha jobban belegondolsz, egymást azért szoktuk "felcímkézni", mert így azt az érzetet kelti, hogy mindent tudunk róluk, többet nem is kell foglalkoznunk velük. De ez tévedés. Csak magadnak emelsz vele falakat, és elzárod magad attól, hogy rajtuk keresztül fejlődj, és te is segíts nekik.

5. Minden meg fog változni


Gyökeresen. Te. A barátaid. (Akik lehet nem is lesznek többet azok.) A barátaid. (Akik mindig közel maradnak hozzád, de nem maradnak ugyanazok.) A jövendő barátaid. (Akiket még nem bírsz. Vagy nem ismersz. Vagy csak nem veszed észre őket.) A lényeg: száz százalék, hogy nem maradsz ugyanaz, de csak rajtad áll vagy bukik, hogy kivé válsz.

6. Kiveheted a részed *vagy nem*


Mert lehet, hogy megbánod, ha nem. Lehet megbánod, ha igen. Ezt nem tudom megmondani neked, hogy melyik lenne jobb. Magamról tudom, hogy szívesen segítettem volna a suliújságnál, de sűrűbben kaptam román tízest, mint hogy új szám jelenjen meg az újságnál. :)) Örültem volna, ha eljutok egy városnézős kirándulásra. Meg jó lett volna több versenyre elmenni... De ezeket leszámítva semmit sem bánok. A diáktanács nem nekem való, legalábbis olyan szinten, ahogy nálunk volt (nem volt vele semmi bajom, csak nem illett hozzám).
Viszont lehet neked elképesztő ötleteid vannak, amik hozzátesznek a suli szintjéhez. Sose lehet tudni.

7. Megéri odafigyelni a tanárra


Bevallom, sokszor foglalkoztam mással órán, amikor a tanár magyarázott. Az a szerencsém, hogy fontos leckéknél meg ismétléseknél mindig odafigyeltem. Azok viszont, akik nem, felmérőknél meg feleléseknél teljesen el voltak veszve, és persze, hogy hozzám fordultak segítségért. :)) 

8. Mindenkit érdekel valami


Olyan nincs, hogy nem bírod, amit tanulsz. Egy valami biztos kapcsolódik az érdeklődési körödhöz, csak nem mered magadnak bevallani, vagy egyszerűen rossz a tanár oktatási stílusa, és elvesződik a lényeg. Én így voltam a törivel. Azóta szeretem, amióta tudom magam, de kilencedikben egy olyan tanárt kaptunk, akit nem érdekelt a diák, csak azt, hogy lediktálja az anyagot, és csá.
Ezzel szemben tizenkettedikben kaptunk egy új tanárt, és hirtelen megint megszerettette velem az egész törit, a sok szerencsétlen évszámmal meg helységnévvel.
A lényeg, hogy ne add fel a keresést. Ha tudod magadról, hogy egy bizonyos dolog a mindened, fektess bele, és a többit se hanyagold végletekig, így fejleszteni tudod magad. Legalább úgy, hogy közben még élvezed is.

9. Ha valami érdekel, keress online módszereket


Például számtechből is így tanultam. Óriási mennyiségű ingyenes felület van, csak keresni kell. Mondjuk ilyenkor előny az angoltudás, de legalább két legyet ütsz egy csapásra: megtanulsz egy idegen nyelvet, és elmélyíted a tudásod azokon a területeken, amik téged érdekelnek. 

10.Ne félj a kudarctól


Engem sokszor igazából ez gátolt. E miatt nem mentem versenyekre. Nem jelentkeztem, amikor tudtam a választ. Nem kerestem olyanok társaságát, akik által pedig növekedhettem volna, és én is segíthettem volna nekik.
Most nem fogok egy motivációs dumát levágni. De ezt kérlek, ígérd meg magadnak: ha valamire nemet mondasz, azt azért tedd, mert tényleg úgy is gondolod, és nem félelemből. Csak magadnak ártasz vele, elvágod magad azoktól a lehetőségektől, amik lehet dobbantók lettek volna. Ha csak arra gondolok, hogy amikor igent mondtam, mennyi minden változott, elképedek. 

///\\\///\\\

Ez a bejegyzés egy kicsit hosszabb lett, mint terveztem, de úgy gondolom, hogy ezeket mindenkinek érdemes megfontolni. Elvégre csakis rajtad áll, hogy mit viszel be a gyakorlatba, mit gondolsz fontosnak és mit elhagyhatónak. Legyél megfontolt, de néha érdemes élni az utadba botló lehetőségekkel. c:

A legközelebbig pedig, blogger off.


You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp