cookieOptions = {...}; Röhrig Géza, magyar rock meg a kedvenc hambim // AMEN koncert - virágot evelinnek -->

Röhrig Géza, magyar rock meg a kedvenc hambim // AMEN koncert

by - kedd, február 02, 2016

a kép az AMEN jogtulajdona

Eddigi életemben kemény két alkalommal voltam nagyobb koncerten, mármint olyanon, amire magamtól mentem, és nem mert az osztályt beszervezték, vagy hasonló. Az első még négy éve volt, Debrecenben, és a második most szombat este. A debreceni nagyobb szabású volt, azt meg kell hagyni, de eeeeeez... Ki merem jelenteni, hogy egykönnyen bizti nem fogom elfelejteni. Mit elfelejteni?! Elfelejteni lehetetlen.

(Fanatikus vagyok, látszik? Gondoltam. Szóval ja, annak tudatában olvasd ezt a bejegyzést, hogy nem vagyok objektív, számomra ez egyszerűen fizikailag lehetetlen.)

Ha egy ideje követsz itt, a blogoszférában, akkor valószínűleg azt is tudod, hogy naaagy nagy nagy rajongója vagyok az AMEN együttesnek. Ha így nem ismerős, az esetleg mond valamit, hogy Pajor Tamás? Nem? Esetleg a Neurotic? Akkor idézzünk magától a személytől!

Üdvözöllek!
kép innen: nol.hu
Sőt továbbmegyek, jó hogy itt vagy!
Biográfiám fellelhető itt-ott, ezért inkább arról írok, ki vagyok belül. Egy éhező, aki szomjazó. Egy népkutató, aki nem képmutató. Egy szívkutató, doktori fokozat nélkül. Egy kereső, aki jól kereső, és ez találó. Kis részben feltaláló. Egy fényfeltáró újságíró, a szellem újságában. Egy elveszett törzs megtalált tagja. Törzs, gárda nélkül. Törzs, vendég. Egy hűséges férj, hűségkártya nélkül. Egyáltalán, kártya nélkül. Keresem azt, aki megtalált, mert nem élhetek lényeg nélkül, miközben a lényeg élhetne nélkülem. Mégis Ő keresett engem, hogy én is kereshessem Őt. Tehát ez vagyok én: Isten kémje. (Nem a Mari néni 'istenkémje') Egy ügynök, aki feldob. Van, Akinek mindent jelentek. Átutazóként nézem a világot, az otthon tekintetével. (...) Nem állok be a hivatalból semmiben sem hívő nihilisták cinikus kívülállásába. Még ha humorizálok is a jelenségeken, szereplőit szeretem és ez a lényeg. Nem elidegenedve nézem őket, mert őket szeretni kell, és ezt csak most lehet. Mert ők az emberek.
Olyan gyönyörű bemutatkozószöveget fogalmazott meg, a fenti részlet csupán szemezgetés, ezért melegen ajánlom, hogy olvasd el az egészet. Nekem egy valóságos lelki felüdülést jelent az ő szövegeit olvasni, mert egyszerre nyűgöz le a magasfokú tudástárával és kapcsol ki a mondanivalója zeneiségével. Olyan könnyedséggel dobálja egymás mellé a szavakat, hogy annak még Romhányi is a csodájára járna, higgy nekem.

Interjú temérdek van vele, és ha a keresődbe bepötyögöd a nevét, biztos vagyok benne, hogy lesz mit olvass. ;)

Kész, befejeztem, csak Pajor szövegeiről egy külön bejegyzést tudnék írni, de most nem ez a célom, hanem a koncertről beszélni ugyebár, és még csak annyit árultam el, hogy Tamás az egyik tagja.

Sőt, nélküle elképzelhetetlen lenne az AMEN. Nélküle, meg Szentkirályi György nélkül. Meg persze az összes többi tagja a zenekarnak is létfontosságú, de mondhatni ők ketten képezik a magot. Még ezzel a kijelentésemmel is mintha túloznék, de remélem átjön a lényeg, hogy mit is akarok mondani tulajdonképpen.
Spotlightba ők kerülnek a legtöbbet, talán ez a leghelyesebb kifejezés.

::hogy miért is vagyok ekkora nagy rajongó?::
Ezt nehéz elmagyarázni. Manapság nehéz egy olyan (zenei) előadót találni, aki továbbmegy a nyári slágerek korszakán, ki meri mondani azt, amit mindenki lát, és mégsem ismeri be senki, aki az alkotásával többet ad, mint egy egyszerű dalocskát, aki elgondolkodtat, és nemcsak a zenéjével, hanem az életvitelével. Aki példaképként állítható szinte bármilyen korosztály számára. És ha ki is akasztja az embereket a mondanivalójával, mégsem az a szavai lényege, amit egy átlag énekes képvisel. És ez nekem sokat jelent.

 Gyakorlatilag az ő zenéiket hallgatva nőttem fel. Igen, azok a sorok visszhangzanak még mindig bennem, főleg így gimi végén, hogy "Mi leszel, ha felnőtt leszel, hogy ne tévedj az erdőben el? Mondd, leszel elég bátor, hogy higgy a gyerekkori álmodban is? És lesz-e benned szív, hogy szeress, ha nem tudod, hogy sírj vagy nevess, akkor ég-e még ez a fény a szemedben? (...) Legyőznek-e a hétköznapok, vagy a fényből benned még több ragyog? És tudod-e majd érezni még az elesettek vérző szívét? Ha nem csak félig élsz, akkor tiéd az egész."

Szeretem, mert mindazt egyesíti, amit kedvelek. Tartalom, hangzás, minőség, humor, HUMOR, HUMOOOOOR, könnyed társadalomkritika és persze a műfaj. Ami nem teljesen rock. Inkább minden, ami modern. De a rockból indult, és most már a slames-rappes hangzásnál tart. És ez tetszik. Remélem neked is fog.

::előzmények::
Lemezbemutató koncert volt ez, emberek, ami friss és ropogós számokat jelent. Nekem személyesen a régiek meg az újak is nagyon bejönnek. Az mondjuk igaz, hogy a régebbiekre jobban lehet ugrabugrálni fel-le, össze-vissza, meg dolgok, de az újabbak egy picit mintha többet mondanának. Nem azért, mert anno kevesebb értelmet vittek volna bele, sőt! Inkább talán azért tűnik nekem így, mert a rímek meg az utalások sokkal sűrűbben fordulnak elő. De ez csak az én meglátásom. :)

::külsőségekről:: 
A CD megvásárlásakor megkaptam a khmmm. Tiszteletjegyemet is, úgyhogy eléggé megtisztelve is éreztem magam. Nem baj, hogy mindenki olyat kapott, de attól még én örültem ennek is. :)) Nekem nagyon tetszik a kör, a szép színes kör a közepén, és az is, hogy az együttes tagjai kitűnnek a kontraszt miatt. Egy kicsit furának tűnt viszont az, hogy a CD-tartó gyakorlatilag egy szimpla karton, de olyan szoros, hogy még akkor se jön ki belőle a kompaktdiszk, ha szeretném. Úgyhogy meg lehet nyugodni, szépen megvan ott magának benne. 

Nekem már nem jön, hanem itt van a Fénykor. BO$$
Utam Pestig lazán telt, remek társasággal voltam megáldva, úgyhogy a kb. három órás út igazán jól sikerült lett. Ahogy haladtunk úticélunk felé, egyre ködösebb lett az idő, és egyre hidegebb is, de én már semmin sem lepődök meg az Alfölddel kapcsolatban.

Kezdés előtt nagyjából egy órával már benn voltunk a Csarnokban, így szerencsémre volt idő beszereznem egy új Power Fruitos pillepalackot, mert itt nálunk sajnos nem lehet kapni, és az én kedvenc folyadéktároló eszközöm a 750 ml-es flakon. Meg a termosz, de ez nem lényeges. Szegény kis gránátalmás vizecském egész koncert alatt ott volt a lábamnál, mert a táskám leadtam a csomagmegőrzőbe, de így is lehetett ugrálni. :)) Ami engem igazából zavart, az a gyorsan befalt csirkemelles hambim volt. Igazából nem is akartam akkor rögtön megenni, de nem lett volna hova tegyem, és így inkább elfogyasztottam. Hahh. De akkor is szeretem. Itt lehet a legjobb hamburgerszerű készítményt beszerezni szerintem.

::a KONCERTről::
Kellemes meglepetés volt régi és új kedvenceket visszahallani, főleg úgy, hogy minden szempontból nagyon tetszett: hangos volt, ahogy az elvárható volt, de nem lyukasztotta ki a dobhártyámat, amiért különösen hálás vagyok.

Fény szempontjából is minden megvolt, illetve minden hiányzott, aminek hiányoznia kellett. Sajnos a színpadot nem mindig láttam tökéletesen, az elém kényelmesen elhelyezkedett magas hímnemű koncertezőknek hála, de erről igazán senki sem tehet. :)) Néha kicsinek érzem magam, pedig igazán átlagos a termetem. Anywaaaay.

A dallistára már nem emlékszem teljes egészében, pedig szinte az egészet vettem a telefonommal, csak részletekben, és lusta vagyok rekonstituálni a sorrendet. Ehh. Mondjuk az Őrizd a lángost meg a Mama Ucsityelnyica igazán emlékezetes pillanatokat szolgáltattak. :)) Szerettem eddig is ezeket a dalokat, viszont mostmár értem is őket. Azt hiszem. Remélem. Elég sok mindent mondanak, ami azt illeti, főleg a posztkommunista társadalomról, ami most Magyarországon, meg úgy általában Kelet-Európában megfigyelhető.

::szózene vagy slam poetry?::
Pajornál a kettő egy. Ha jól tudom, akkor ő találta ki azt a megnevezést, hogy szózene, legalábbis másoktól még nem hallottam. (Hiszen a szó zenél, a zene meg beszél.) Szerencsére sikerült felvennem egy-két aranyköpését, és ha majd lesz időm vagdosgatni a többi videót, akkor azokat is közzéteszem. :D Addig is, itt van egy remek példa arra, hogy mi a slam az AMENnél: (saját felvétel, kissé nyomi, kissé furi, de a lényeg ígyis hallatszik)


::Rőhrig Géza meg Takács Tamás?!::
Igen, így van! Mindketten felléptek, mint meglepetés-vendégek, nem kis örömömre. Nem baj, hogy eddig nem sok mindent tudtam róluk, azon kívül, amit a mainstream média engedett tudnom, de nem így lesz ez ezután! Hahhahahaa!! Nem bizony, főleg, hogy az előbbi oszkárgyanús egyén. És nem mellesleg jól is énekel, bizám! (Kicsit sok lett a felkiáltójelekből, de vú kérsz!!)

És hogy bizonyíthassam is, felvételeket is hoztam, emberek:

Most tényleg nagyon boldog vagyok, kb annyira, mint a Bomba robbant bennemben. Mert egy kis latina sem árt, ha már slam meg rock meg techno így összecseng.

Persze lenne még mit mondjak (szinte mindig van mit), de most inkább leállok, és hagyom, hogy te is felfedezd ezt a csodás mikrouniverzumot. Ha utánajártál a dolgoknak, vagy esetleg már ezelőtt is képben voltál vele, kérlek hagyd itt alul a hozzáfűznivalódat, hiszen arra találták ki a komment szekciót. ^^  

És mivel el vagyok halmozva tanulnivalóval, mint minden végzős gimnazista úgy általában, nem ígérek semmit a jövőre nézve. Csak annyit mondhatok, hogy ötletem túl sok, időm véges, úgyhogy a legközelebbig legyél jó, nézzél szét, és érezd magad otthon! :3

Písz, láv, Gádblessz, blogger pedig off.
A photo posted by Ev Csáti (@csevizsi) on

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp