cookieOptions = {...}; Rainbow Rowell // Eleanor & Park - virágot evelinnek -->

Rainbow Rowell // Eleanor & Park

by - kedd, szeptember 22, 2015

Ki mondta, hogy az YA* nem lehet tartalmas olvasmány?! Bárki is állított volna ehhez fogható badarságot, az még nem olvasta Rainbow Rowell könyveit. (Mert persze vannak olyan YA-k is, amiket még tüzelőnek sem használnék, nehogy beszívjam azt a füstöt, ami annak a kötetnek a lapjaitól származik. Pfuj.) És most kifejezetten az Eleanor és Parkra gondolok. Mármint most pozitívan. Mert ez a könyv nagyon jó. És már lassan egy éve mind tervezem elolvasni. Hála az égnek, a könyvtár volt olyan rendi, hogy megrendelte. Pont azért, hogy én elolvashassam.


A Fangirl megvan nekem (angolul) pdf-ben, ha esetleg valakinek kell, de E és P-t nem találtam meg az internet dark sideján. Nagyon sajnálom. Engem is ez hátráltatott. A lassú könyvkalózok. Shame on you.

Minden esetre nehogy valaki is azt higgye, hogy egy Twilight és társai fajta gyönyörűséggel állunk szemben, nem nem nem és nem! Ugyanis egy igazi YA könyv nem arról szól, hogy a természetfölötti lénykék csapatostól öldöklik egymást össze-vissza, hanem arról, hogy (éppenséggel tizenéves) emberek élik mindennapjaikat. Ja, hogy ezek az emberek teljesen átlagosak? És "csak" annyi az egész, hogy szokatlan élethelyzetekbe kerülnek? Naigen. Ennyi.
Van, hogy ez azt jelenti, hogy a főhősünk/főhősnőnk rákban haldoklik élete hajnalán. Van, hogy világgá megy, és nem hagy maga után semmit. És van, hogy azt jelenti (ez Eleanor), hogy ötödmagával kell elviselnie mostohaapja kegyetlenkedéseit.

Mondjuk nem volt ez mindig így.
Akkor változtak meg a dolgok az életében, amikor a szülei elváltak. Ekkor Elinornak már vagy három testvére volt. Az új "apa" pedig olyan kedves volt mindannyiukhoz, de főleg Elinorhoz, hogy hajlandó volt visszafogadni az "otthonukba", miután egy évig elűzte onnan. Egy lyukból, ahol a "mosdót" csak egy anyag választja el a konyhától. És mivel minden tizenéves lány álma, hogy túlméretezett férfiruhákat hordjon, olyan szerencsés, hogy még ez is megadatik neki. Azt várnánk, hogy majd a suliban majd úgyis barátokra lel, akik segítenek nki, vagy ha nem is, legalább elterelik a figyelmét az otthon kegyetlen valóságáról.
Viszont sajnos a mi világunk eléggé külsőcentrikus. Eleanor meg... hogy is mondjam... nem az általános értelemben vett szép. Először is, molett. És ezzel nincs semmi baj. De az emberek szeretnek kiszúrni az ilyen társaikkal. Szomorú, de ez van. Ja, meg vörös. Meg göndör. Én szívesen lennék göndör. Mondjuk ez Eleanoron nem sokat segít, ahogy az sem, hogy mindenféle pántot meg szalagot meg gyöngyöt aggat magára.

Aztán meg ott van Park. Eleanorral ellentétben a szülei nemhogy gazdagok, de még szeretik is egymást. Igaz, hogy az anyja Koreából származik, de gyakorlatilag mindenük megvan, amire szükségük lehet. Sőt, mindenből a legjobb. Park ezt mindig is magától értetődőnek tekintette. A narrátor ezt nem mondja így ki, de azért kitűnik a reakcióiból néha. Igaz, elég jól tudja palástolni az érzéseit.
Ha nincsenek rákényszerülve, hogy mindketten busszal járjanak be a suliba, Eleanor sosem fog véletlenül Park mellé ülni, még akkor sem, ha van három közös órájuk. És ezek a percek végül beszélgetésekhez vezetnek. Igaz, hogy kb egy hónap után, és igaz, hogy eleinte egyikük sem bírja a másikat, de azért vannak az emberek, hogy megismerjük őket, nemde?

Azt persze kissé nehéz lenne eltitkolni, hogy nagy vonalakban egy love storyról van szó, de az Eleanor és Park több ennél. Egy percig sem szándékszik leragadni annál, hogy "egy-lány-meg-egy-fiú-szeressenek-már-egymásba", mivel ez csak egy része az életüknek, így a könyvnek is csak egy része.
Szeretek spoilerezni, de nem interneten, így most nem is fogok, viszont néhány kedvcsináló idézetet mindenképpen megosztok veled, hogy betekintést nyerj az író stílusába, meg úgy általában Rainbow Rowell stílusába. Ja, meg azt azért még elmondanám, hogy a narráció zseniális. Az egy dolog, hogy kettős felosztású, vagyis fiú-lány perspektíva, de az írónak sikerült ezt úgy megoldania, hogy tök logikus meg minden. A narrátor mindvégig korlátozott tudású, de egyes szám harmadik személyben beszél. Vagyis mindig egy másik szereplő látásmódjára fókuszál, és gyakorlatilag olyan, mintha az a bizonyos karakter mondanó el a gondolatait. Ez az egyik kedvenc technikám, úgyhogy ezt gondoltam megosztom veled. Heh.

Szóval az idézetek:


– Megmostad az arcod?
– Aha.
– Miért?
– Mert furcsán néztem ki.
– És azt hitted, le tudod mosni?

A kisfiú matchboxokat húzott elő a zsebéből, és sorba állította őket a porban. – Tavaly – felelte – apu fél nyolckor ágyba küldött minket.
– Úristen! Hát már te is? Miért hívjátok így? – Igyekezett nem dühösnek tűnni.
Ben vállat vont. – Gondolom, azért, mert feleségül vette anyát.
– Igen, de… – Eleanor le-föl húzogatta a kezét a hinta láncán, majd megszagolta. – Korábban sosem neveztük így. Úgy érzed, ő az apukád?
– Nem tudom – mondta Ben. – Az milyen érzés?
A szülei sosem meséltek arról, hogyan ismerketek meg, de Park kisebb korában megpróbálta elképzelni. Imádta. hogy mennyire szeretik egymást. Erre gondolt, amikor ijedten felriadt az éjszaka közepén. Nem arra, hogy őt szeretik – a szülei, muszáj, hogy szeressék. Arra, hogy egymást szeretik.
Pedig azt nem volt muszáj.
A anyja ragaszkodott hozzá, hogy Eleanort az új iskola emelt szintű csoportokba tegye be. (…)
Mindegy. Az emelt szintű csoportokban ugyanolyan könnyűszerrel tudja bámulni a felhőket. Ugyanannyi ablak van.
Nem vehetett Eleanornak tollat. Sem könyvjelzőt. Nem könyvjelzőszerűen érez iránta.
Egy földönkívülinek, aki az életformákat jött tanulmányozni a földre, álmában sem jutna eszébe, hogy ők ketten ugyanahhoz a fajhoz tartoznak.
Park a legtöbb éjszakát az ágyán fekve töltötte, mert az volt az egyetlen hely, ahol Eleanor nem fordult meg.
Feküdt az ágyán, és soha nem kapcsolta be a hifit.
(*try not to cry on this*)
 Megértette, miért akar Eleanor annyira másnak látszani. Valamelyest. Azért van, mert tényleg más – mert nem fél más lenni. (Vagy talán mert attól még jobban fél, hogy olyan legyen, mint a többiek.)
 Minden fontos kérdésben egyetértettek, és minden máson vitatkoztak. És ez jó volt, mert valahányszor vitatkoztak, Eleanor mindig meg tudta nevettetni Parkot.

 Najó, mostmár leállok asszem, hogy nehogy lelőjem a legeslegnagyobb poénokat. Jó olvasást, meg minden! Blogger off.


*Young Adults, vagyis fiatal felnőtteknek szánt könyvek

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp