cookieOptions = {...}; John Green meg Paper Towns meg Cara Delavingne (többek között) - virágot evelinnek -->

John Green meg Paper Towns meg Cara Delavingne (többek között)

by - kedd, szeptember 08, 2015

(Mielőtt belekezdenék a mű boncolgatásába, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele, hogy az író neve tulajdonképpen Zöld János.)

Szerintem nemigen van olyan tinédzser lány az USAban, de akár még Európa nagy részében sem, aki nem hallott volna a Papírvárosokról. Hogy miért? A képlet nagyon egyszerű: vegyünk egy már übersikeres író übersikeres könyvét, és filmesítsük meg, hogy mi is übersikeresek legyünk, meg ilyen apróságok (Csillagainkban a hiba). És mivel az illető író nem bírja magában tartani kreativitásának szikráit, több másik übersikeres irománnyal rendelkezik, amiket úgyszintén vászonra vihetünk, persze csakis Cara Delevingne kaliberű színészekkel. Akarom mondani, modell. Vagy miaszösz is ő akkor?!
Az emberek többsége így biztosan tudni fogja, hogy most márpedig moziba kell menjen. A szerencsésebbek el is jutnak odáig. A kevésbé szerencsések (khmmm) pedig otthon várnak, ameddig kikerül a netre is, ha lehet angolul, magyar felirattal, de a román is megteszi. Csak azt sajnálom, hogy az emberek többsége azért megy el csupán, mert most ez a menő film a soron, és nem más... Így valószínűleg sokan nem veszik át a lényegét az egésznek, de nem is fogják elolvasni a művet. Mondjuk most nagyon remélem, hogy tévedtem.

És akkor jöjjön a boncolgatás...


Fülszöveg

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart.
Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri.

 

Külsőségekről

 

Először is, a borító. Merthogy bárki bármit mond, én igenis borítóról ítélem meg a könyvet elsőre, mint mindenki más. Uff.
A puhakötést nagyon szeretem (habár már találkoztam imponáló keménykötésű kötetekkel is),  de ez különösen tetszik, mivel a kék az egyik kedvenc színem, meg a fehér is... Elfogult vagyok, tudom. c: Az is dob az összképen, hogy úgy tűnik, mintha a cím ki lenne vágva egy papírlapból, de nem teljesen, csakúgy, mint a házak a háttérben. Plusz a felhők meg a repcsi is papírból van.

Nyelvezet

Igazán realisztikus. Mármint. Képzelj el egy átlag tinédzsert, de nem azt, aki csak káromkodni tud, hanem egy olyan átlagost, aki néha tud erős szavakat is használni. Nem azt mondom, hogy élvezet volt számomra a helyenként előforduló, nem igazán szalonképes szavakat is olvasni, de ez is a könyv része, nincs mit tenni. Pont, mint a való életben. Sőt, annál gyengédebb volt ez. Szóval nem igen panaszkodhatok. Mondjuk John Green egy nagyon különleges stílussal van megáldva, ami sokat dobott az egész könyv hangulatán. Aki már olvasott tőle, az tudja, hogy miről beszélek.

Humor

Nagyjából már elmondtam az előbb, de ez az egyik kedvenc részem Zöldjani könyveiben: a humor. Nem erőlködik, egyszerűen csak beszél. Alig telik el úgy tíz oldal, hogy legalább egyszer ne jelenne meg egy fura vigyor az arcodon. De az is megeshet, hogy röhögőgörcsöt kapsz. Minden megtörténhet.
mert ezek mind kellenek egy könyvolvasáshoz, igen

Szereplők felépítése

Quentin Jacobsen, a fiú főszereplő az egyik kedvencem. Habár nincs is olyan, hogy kedvencem,
csak őt jobban meg lehet ismerni, mivel az ő szemszögéből van bemutatva a cselekmény, az ő gondolatai alapján vezet be az író egy filozófiai eszmefuttatásba. Helyenként vannak olyan karakterek, akik egyengetik ezeknek a gondolatoknak az útját, de nagyjából Q ütemében haladunk. Mármint, én legalábbis nagyjából az ő tempójával jöttem rá dolgokra.
Q tizennyolc éves, alig egy hónapja van a diplomaosztóig, ami után egyetemre megy. (Érdekes módon, ha jól emlékszem, nem derült ki, hogy ő hova megy, de a többiekről szinte mind megtudjuk. Habár lehet, hogy tévedek.) Plátói szerelme Margo Roth Spiegelman iránt már gyerekkorában jelentkezett, mivel tőszomszédságban laknak két éves koruk óta.
Különböző MBTI oldalak szerint INFP, ha ez valakinek is segít. :)) Röviden annyit tesz, hogy nem a tervezés a kedvenc időtöltése (Margoval ellentétben), és elég introvertált, nem szeret nagy port kavarni. Nagyjából illik rá szerintem.

Margo Roth Spiegelman gyakorlatilag a szemléltetőeszköz, amivel illusztrálva van a fő gondolatmenet. Nagyon nagyon nagyon sokat tervez, igaz, titokban. Rendszerező képességét arra használja, hogy ahányszor csak teheti, megszökjön otthonról. Sokan ezért feltűnési viszketegséggel vádolják. Lehet benne valami, nem tudom. De attól még vagány, ahogy kivitelezi a terveit, ezt el kell ismerni.
A könyv címe az ő szavaiból vannak idézve, de ahhoz képest, hogy elég fontos szereplő, csak a mű negyedében van jelen, de ameddig ott van, nem lehet nem észrevenni. Kissé felejthetetlen jelenség, azt meg kell hagyni. Nem tudom eldönteni, hogy nagyon idegesít, vagy nagyon megkedveltem. Hmm.
Mondjuk Cara Delevingne bármennyire is jól játssza el a szerepet, vagy sem, szerintem egy ok miatt nem ő kellett volna kapja a szerepet: többször is elhangzik, hogy curvy, vagyis formás. Van rajta egy pici husi. Cara meg modell. Nagyon szép lány, de inkább mondanám azt, hogy bony (csontos), mint curvy. De ez csak az én véleményem...
Radar, Ben, Q, Agnes (Radar barinője), Lacey és Margo
Quentin barátait, vagyis Bent, Radart és Laceyt hamarább közelebb éreztem magamhooz, mint bármelyik mellékszereplőt eddig bármikor. Najó, ez így pont nem igaz, de nagyjából. Mondjuk egy dologgal nagyon nem tudok megbékülni. Hogy lehet az, hogy Margo halat tesz Lacey kocsijába, az szétcsattan, csupa büdös lesz, meg ilyenek, erre másnap Lacey azt kérdi Qtól, hogy "Margo haragszik rám?". Áááá neeeeeeem, tényleg nem. Meg van még egy-két jelenet, amit nem tudnék elképzelni a való életben, még ilyen szereplőkkel sem, de nem akarok spoilerezni, szóval azt megtartom magamnak. :)

Történetvezetés

Ahogy a neten keresgéltem, mások azért panaszkodtak, hogy Q és csapata lassan halad a nyomozással. Szerintem egyáltalán nem ez a helyzet... Ebben a könyvben nem az eltűnt személy megtalálásán van a hangsúly, hanem azon az úton, amely által megtalálják Margot. A befejezés csak megkoronázza az egészet, úgymond akkor vonja le Q a dolgok summáját. De megint mondom, nem szeretnék spoilerezni, na.

Idézetek száma, amiket ki is írtam: 21 

 

 

Végső pontozás: 8 / 10

Vagyis ajánlom, de vannak fenntartásaim. Azokból nem engedek egy fikarcnyit sem, de ezt leszámítva okés. Meg nem feltétlenül értek egyet minden egyes gondolattal, de ahogy John Greennek sikerült ezt tálalnia, az mindenképpen figyelemre méltó.

Emberek, ez az utolsó vakációs hetem, úgyhogy amúgy most mélyenszántó gondolatok kavarognak bennem össze-vissza, amelyek nem hagynak nyugodni, úgyhogy lehet, hogy ezért is tetszett meg ez a könyv. Merthogy Q is az elmúlás, dolgok otthagyása miatt parázik, főleg az elején. Elég fura érzés, ezt már most felérem ésszel, és még el se kezdődött az egész hajcihő. Kívánjatok sok szerencsét. Pls. Szükségem lesz rá.

A legközelebbig pedig, blogger off. 

P.s.: Nagyon szívesen írtam volna más dolgokról is, de nem akartam túl terjengős lenni, így például kimaradt Q és a szülei közötti viszony, a barátok elemzése, meg ilyesmik.
PLUSZ: az egész poszt létezése csakis Dórának köszönhető, aki volt olyan kedves, hogy kölcsönadta a példányát. Grazie, bella. 

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp