cookieOptions = {...}; Ha nyár, akkor könyvek (folytatás) - virágot evelinnek -->

Ha nyár, akkor könyvek (folytatás)

by - vasárnap, augusztus 30, 2015

Ha esetleg lemaradtál volna, itt az első bejegyzés a témában, de ha lejjebb gurítasz, megtalálod. ;)

7. Agatha Christie: Jocuri de oglinzi (Tükrökkel csinálják)



Miss Marplenek nagyon érdekes ismerősei vannak, ezt eddig is tudtuk. De azért az már tényleg elég különc dolog, ha az embernek saját pszichiátriája van a hátsó udvarban, benne néhány száz elmebeteg. Kinek mi a hobbi, elvégre. Van, aki bélyeget gyűjt, van, aki inkább képeslapokat, megint más meg bolondokkal tölti meg az udvarát. Viszont amikor a tulajdonos nővére elkezd aggódni a húga testi épségéért, a sokat látott Miss Marplet kéri fel arra, hogy nézzen utána a dolgoknak. Egy külső szemlélő mindig hamarább észreveszi a rendellenességeket, de a nénike hiába érzi a veszélyt, ha nem jön rá a dolog nyitjára. Pedig itt van minden: családi intrikák, józan bolondok, színjáték és gyilkosság. Mindezt egy tükörrel. Nem semmi, ugye?


8. Kurt Vonnegut: A hazátlan ember


A nagy író 2007-ben távozott az élők sorából, és ezt a rövidke írását 2005-ben adták ki. Szó esik benne mindenről, amiről csak lehet: Bushról, a II. világháborúról, tanügyről, írásról, életről, személyes élményekről, meg úgy általában az élet nagy dolgairól. Egyáltalán nem hosszú (gyakorlatilag egy óra alatt ki lehet olvasni, mert annak a kb 160 oldalnak a fele vagy üres lap, vagy illusztráció, plusz még ott vannak az óriási sorközök), de sok időre feladja a gondolkodnivalót. Főleg azoknak ajánlom, akik már olvastak előtte Vonnegutot, de annak is megéri, aki odavan az intellektuális humorért. Habár a stílusát könnyebb követni, ha már "beavattak".

9. Kurt Vonnegut: Gépzongora


Terjedelemben az előzőnek szöges ellentéte, csak szólok. Viszont nagyon olvasmányos, komolyan.
Annyira vonneguti, hogy már majdnem Orwell, de csak majdnem. Najó, nem, azt leszámítva, hogy eléggé utópisztikus beütése van, még úgy is, hogy az író jelenében zajlik, mármint akkoriban, amikor megírta (1951).
Az egy dolog, hogy humán beállítottságú vagyok (mondjuk), de nem tudom, hogy mégis hogy a szöszbe lenne lehetőségem egy ilyen, vagy legalábbis ehhez hasonló társadalomban érvényesülni! Most komolyan, mindenhol gépek, mg mérnökök, meg katonák, meg útjavító brigádok. Az anyák, meg úgy általában a nők otthon bambulnak a tévé előtt (ami persze a legújabb modell), beteszik néhány másodpercre a sütőbe az instant kaját, meg bepakolnak a mosógépbe, ami szárít és vasal is, a férfiak meg gombokat nyomogatnak, vagy elmennek katonának. Vagy szurkozzák az utakat a beszélő autóknak. Gosh. Na meg az államot egy szupergép irányítja, ami "sohasem tévedhet", és beosztja a hűséges tucatpolgárok tucatfizetését, hogy legyen elég tőke a tucatgépek előállítására, és biztos legyen, aki megveszi őket. Merthogy a gép jobban tudja, hogy mi kell neked, mint te magad. Nesze, nektek, 1951!

10. Agatha Christie: Raul sub soare (szó szerint "Gonoszság a nap alatt", magyarul Nyaraló gyilkosok)



Hála az égnek, hogy ezt nem a tengeren olvastam! Merthogy egy angliai kis szigetecskén játszódik, ahol a tisztes hírnevű szállodában tisztes honpolgárok töltik a nyaruk hátramaradt heteit. (Ha jobban belegondolok, most, augusztus végén játszódik. Micsoda egybeesés, hinnye!) Csakhogy egy-két vendég mégsem olyan ártatlan, mint ahogy az elsőre tűnik... És most nem csak az ex-színésznőről beszélek, akit mindenki a leggonoszabb női teremtésnek, a második Jézabelnek gondolt, hanem ennek gyilkosáról, aki hidegvérrel végzett vele, otthagyva kiterülve a parton...
Najó, nem megy nekem a drámaiság, nem forszírozom tovább a dolgot. :)) A lényeg, hogy a drágajó Poirot hajlandó volt beáldozni a nyaralását az igazság, és más üdülők testi épségének érdekében, úgyhogy a gyilkos ezúttal sem menekülhet tetteinek következménye elől.

11. Milan Kundera: Ignoranta (szó szerint "A közöny", magyarul Nemtudás)


Milan Kundera cseh. Milan Kundera író. Szóval Milan Kundera a csehekről ír, mert arról tud. Élt a kommunizmus ideje alatt, tudja, miről beszél. Azt is tudja, hogy milyen külföldön élni az otthoni rezsim viszonyai miatt. Minden szó, amit ebben a könyvben olvashatunk, valós érzelmeken, élményeken, emberi léteken alapszik. És ahogy az már lenni szokott, a filozófia szinte elválaszthatatlan a regény folyásától, vele együtt kel életre, sőt, mi több: ez adja meg neki az olyan természetes lüktetést, mintha a történet valósággal élne.
Mondjuk az utolsó tíz-tizenöt oldalt kihagytam volna, de ez személyes preferencia. Az utolsó bekezdés viszont maradhat. De hát nem én vagyok a szerkesztő, szóval mindegy. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is meg szeretné érteni a mentalitások közötti különbségek koexisztenciáját. (Nem is tudom, hogy van-e ilyen szó, de ezt olyan szépen elmondtam, legyetek rám büszkék, pls.)

Nahát ennyi lenne a hétre, és remélem, hogy kiélvezitek a vakáció utolsó két hetét. Azoknak pedig, akik holnap mennek vissza suliba... Hah!!! 
TI MIT OLVASTATOK A VAKÁCIÓBAN? Egyáltalán szoktatok ilyesmivel foglalkozni a nagy melegben? Osszátok meg velem is a kommenteknél! ;)
A legközelebbig, blogger off. :)

P.s.: Az összes könyv a Bihar Megyei Könyvtárból van, legalábbis én onnan vettem ki őket.

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp