cookieOptions = {...}; Agatha, Kundera, boldogság! - virágot evelinnek -->

Agatha, Kundera, boldogság!

by - kedd, május 12, 2015

Nagyonnagyon sok mindenről kéne beszámoljak nektek, drága olvasók, és a terveim is egyre gyarapodnak, ezért sajnálom, hogy nem tudtam több időt szánni a blogra az utóbbi időben, de itt vagyok, és ez a lényeg, nemde? (insert ide egy vigyort)
Meg szeretném köszönni, hogy végre valahára a blog elérte a 3.000 megtekintést! Tudom, hogy ez viszonylag egy icipici szám, főleg ha azt nézzük, hogy más blogok naponta kapnak ennyi klikket, de higgyétek el, ez a szám simogatja az önérzetem. Kellenek az ilyenek.

Viszont jöjjön az, amit igazából mondani akartam ma nektek!

Mielőtt megköveznétek, hogy nem nagyon voltam aktív errefelé, bevallom azt is, hogy nem valami hiper-szuper dolog miatt hanyagoltam a blogoszférát, hanem mert sorozatoztam meg butultam eszkemmel. (Kérlek, ne regisztráljatok, ha még nincs profilotok, csak ha vannak felesleges agysejtjeitek.)
De elkezdett visszajönni az eszem, és újból elővettem az én drágajó haverjeimet (a könyvek), és hagytam, hogy szórakoztassanak. Hát. Jól tettem, de tényleg.

ez én is lehetnék akár
Az egyik olvasmány, amit szerencsésen kivégeztem, az Agatha Christie Frankfurti utas című kötete. Igaz, hogy ez nem egy megszokott agathaság, nem krimi, nincs benne gyilkos meg ilyenek, de csak ajánlani tudom. Az Európa kiadó gondozásában jelent meg nemrég új fordításban, és megtalálható a megyei könyvtárban, én is onnan vettem ki! Habár még ne keressétek, mert kölcsönadtam egy osztálytársamnak, és tudtommal csak ez az egy kötetük van, de chill, nemsokára visszajuttatom.
Nagy zárójel. A könyvtárba hoztak egy csomó új magyar könyvet, többek között A kiválasztottat, az 1984et nagyonvagány nagyonmenő kiadásban (persze hogy persze, az Európa kiadó csak minőségi kiadást végez), egy csomó Agathát, a Holtodiglant, és még sorolhatnám.
Szóval. Vissza a frankfurtihoz meg az utashoz. A story nagyjából ennyi, most nem nagyon van kedvem magyarázkodni, úgyhogy nesze nektek rezumat:
A frankfurti repülőtérre irányítják át a köd miatt a genfi járatot. Sir Stafford Nye közömbös, neki egyik repülőtér olyan, mint a másik. De bájos útitársnője hihetetlen történetet ad elő neki. Ha nem segít, a nő életébe kerül a köd. Arra kéri, adja kölcsön személyazonosságát, hogy épségben elérhessen Londonba. Sir Staffordnak tetszik a kockázat (és a nő), odaadja hát jellegzetes köpenyét és útlevelét.

Legközelebb Londonban találkoznak, egy hangversenyen a Royal Albert Hallban. Aztán eljutnak együtt a világ négy sarkába, amíg a nagy összeesküvést próbálják leplezni, ami lázadásra, rombolásra bujtogatja a fiatalokat. De mi köze mindehhez az ifjú Siegfriednek Wagner operájából?
Ehhez az eléggé lényegre törő összefoglalóhoz még csak annyit fűznék hozzá, hogy mennyire betalált a téma. Az írónő ezt a regényt a hetvenes években követte el, és attól eltekintve, hogy nem éltem akkor, úgy gondolom, hogy sikerült megragadnia a korhangulatot. Ha már csak abba gondolok bele, hogy a mostani kornak, ennek az évtizednek milyen töltete van, milyen életérzés lengi körül az embereket, nagyjából tudok következtetni, hogy milyen lehetett az akkori élet.

Van egynéhány idézet, amit mindenképpen meg szeretnék veletek osztani, csak így kedvcsinálónak, de ne tessék visszariadni a komolyabb téma miatt, nagyon olvasmányos, humoros alkotásról van szó, ahogy azt már Agathatól megszokhattuk. Az is igaz, hogy a neten egy csomó negatív kritikát találtam, de nekem kifejezetten tetszett az egész úgy, ahogy van.
- Nem gondolja, hogy tőrőlmetszett képtelenség, amit beszél? - De igen. Ha le volna írva, képtelenségnek tetszenék. De sok képtelen dolog igaznak bizonyul.


"- Néha azon gondolkodom, megbízhatunk-e egyáltalán bárkiben is - kesergett Sir George.
- Könnyű felelni rá - mondta Pikeaway ezredes. - Nem."
Olyan jelenség volt ez, amit hajdan rendkívüli eseménynek tartottak volna, de most egészen természetesnek számított.
"- Jobban tetszenék, ha megkért volna rá.
- És ha megkérem, eljön?
- Talán igen, talán nem.
- Sajnálom.
- Kétlem."
- Értse meg, amit most (ők) támogatnak, az a fiatalság egyre alaposabb megszervezése a kormányaik ellen, az örökölt szokásaik ellen, sokszor a vallások ellen is, amelyekben felnevelkedtek. Működik a "mindent megengedni" alattomos kultusza, és erősödik az erőszak kultusza. Erőszak, de nem azért, hogy pénzt szerezzenek. Erőszak az erőszak kedvéért. Ez kiváltképp fontos. Az okok az érintett társadalmak számára az alighanem legfontosabb és legjelentősebb dolgok. - "Mindent megengedni". Fontos ez? - Egyfajta életfelfogás, semmi több. Visszaélésekre vezet, de nem mértéktelenekre. 140. oldal
"Valójában (...) a világon minden nagyon egyszerű."


A másik csoda, amit olvasok, az Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című műve (The Unbearable Lightness of Being). A címből ítélve nem tűnt valami ígéretes olvasmánynak, de Bogi túlevickélte magát rajta, és oda volt meg vissza tőle, úgyhogy miért ne alapon én is belevetettem magam Kundera világába.
Hát, skacok, tudjátok meg, hogy nem bántam meg! Alig tartok a közepén, pedig már vagy két hete olvasom, de ezt egyszerűen nem tudom ilyen könnyen megemészteni... Bezzeg Bogi néhány napon belül visszaszolgáltatta a magyartanárnőnek a kötetet, én meg még vakáció előtt elkértem tőle, és egészen pontosan a 174. oldalon tartok a 404-ből. Shame on me, tudom tudom.

Hogy miről is szól ez az egész? Azt nehéz lenne egy szóban elmondani. Ha jobban belegondolok, a cím nem hiába az, ami! Teljesen átadja a könyv hangulatát, fő üzenetét, mert bármiről is lenne szó - kommunizmus, egymást váltogató politikai rendszerek, szerelem, féltékenység, szeretet, vágy, érzékiség, lélek, test, gondolatok, kultúra, személyiség, habitusok, életút -, mind találkozik egy pontban, mégpedig a létben, a lét kérdésében, " a lét elviselhetetlen könnyűségében".
Nem azt mondom, hogy mindennel egyetértek, amit a mű át szándékszik adni az olvasónak (sőőőt, néha visszahőköltem, miközben olvastam,majdnem kiestem a a padból), de az igaz, hogy mindent úgy mond a narrátor, mintha egy gyönyörű szőttesről beszélne. Elmagyarázom miért gondolom így.
Minden mindennel összefügg benne, semmi sem lóg csak úgy a levegőben. Persze ez sok más irodalmi akármiről elmondható, de ez más. Mert ha egyszer valami elhangzott, annak biztos lesz echoja. (Echo, echo, echo.) Nem tudom, hogy ez így mennyire érthető, de én így érzek.
ezért echozok

Előre is bocs a sok idézetért.

1. Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent: a guillotine-t is.

2. ... Ez a Hitlerrel való kibékülés mélységes erkölcsi perverzió bizonyítéka, mely összefügg a visszatérés tényét lényegileg tagadó világgal, mert az ilyen világban minden előre megbocsáttatik, következésképp minden cinikusan meg is engedtetik.

3. De vajon a nehéz valóban szörnyű, a könnyű pedig valóban csodálatos?

4. Nézte az udvart, a piszkos falakat, és megállapította, hogy nem tudja, hisztériába esett-e a lány ágyánál, vagy szerelembe.

5. Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga?
az angol kiadáshoz

6. Tomas ekkor nem gondolt arra, hogy a metafora veszélyes dolog. A metaforákkal nem tanácsos játszani. A szerelem egyetlen metaforából is kivirulhat.

7. - ... Nincs az az amerikai vagy orosz film, amiben másképp szerepelhetnél, mint elrettentő példaként.

8. ... Az együttalvás ugyanis a szerelem corpus delictije.

9. Megértette Terezát, s nemcsak hogy képtelen volt haragudni rá, de még jobban szerette.

10. Az esemény annál jelentősebb és kivételesebb, minél több véletlen szükségeltetik hozzá.
Csakis véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk.

11. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak assisi Szent Ferenc vállánál.

12. Anélkül, hogy tudna róla, az ember a legsötétebb reménytelenség pillanataiban is a szépség törvényei szerint komponálja életét.

13.Elől volt az érthető hazugság, s hátul az érthetetlen igazság.

14. Ami akaratunkon kívül történik, azt nem könyvelhetjük el személyes kudarcként vagy érdemként.

15. Ezeket az embereket csak a kudarcuk köti össze, nem a szemrehányások, amikkel egymást illetik.

16. Sabina drámája nem a súly drámája, hanem a könnyűségé. Nem teher szakadt rá, hanem a lét elviselhetetlen könnyűsége.

17. Valahányszor tanulmánya jelenik meg a szaklapban, első olvasója, a fiatal diáklány meg akarja vitatni vele a cikket. Csakhogy Franz arra gondol, mit szólna az íráshoz Sabina. Bármit tesz, Sabinának csinálja, és úgy viszi véghez, hogy tessen neki.

Mindezt az első 174 oldalból. Nem kell mondani, idézet-mániás vagyok.

Megpróbálok az elkövetkezendő időszakban sokat posztolni, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy beállok a buzgó eperszedők sorába, úgyhogy még én is kételkedek az időbeosztásom sikerességében. Inkább nem ígérek semmit, és jelentkezem, mint fordítva!
Addig is, blogger off! (Minden szépet kívánok nektek, és még egyszer köszi a három ezresért!!)

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp