cookieOptions = {...}; Update | Mi sem természetesebb. - virágot evelinnek -->

Update | Mi sem természetesebb.

by - kedd, március 17, 2015

NOTE: Appreciate this szösz I wrote. I should do English exercises and exam practice. Anyway.

Annyira belefeledkeztem abba, hogy arra koncentráljak, hogy mikor lesz már végre tavasz, hogy észre se vettem, amikor beköszöntött. Vagyis... egyszer csak itt volt, már-már a vállamon kopogtatott a napsugár, hogy hé ember, vedd le azt a füssdzsekit, mert nem akarsz megsülni, ugye?? Ugye, hogy nem akartam. Szóval. Heló tavasz, már vártalak. :3
A TAVASZ FONTOS NEKEM, MERT ilyenkor minden kizöldül, az idő tökéletes, mert esik és süt a nap és fúj a szél, mindezt egyszerre, és friss növények nőnek, így friss alapanyagokból lehet kaját csinálni (igen, csinálni, nem készíteni), és pici virágok vannak mindenhol, és minden olyan jó, még az is, ami amúgy nem.  
Tudom, hogy fura. De nem érdekel. Minden egy metafora most. Mint a meggyújtatlan cigi a tfiosban.
Metafora lett a katedrából kiálló szögből, ami annyira zavarja az oszit.
Abból is, hogy "lilába átmenő türkizkék".
Meg a vissza-nem-adom-a-poharunkat sztoriból is.
De a moszkvából már egyenesen motiv literart eszkábálna a romántanárnő a helyemben. (Mert miért ne?) Vagyis nem, inkább metonímiát. Ez szebb kifejezés. És asszem találóbb is. De én erről nem sokat tudhatok. Elvégre minden lehetőséget szkippelek, ami ehhez és ehhez hasonló helyekhez köthető. Nekem a moszkva azt jelenti, hogy távolról figyelés. Nem imádás, az már plátói szerelem lenne. Ez távolról figyelés. Nem megközelíteni. Dokumentálni. Érdekességeket összefűzni egy csokorba. Najó, ez is nagyon fura volt. Érezzétek megtisztelve magatokat, hogy ezt megosztottam veletek.

Mi sem tűnik természetesebbnek annál, hogy miközben ezt írom, tfios audiobook-ot hallgatok a youtube-on.
Vagy annál, hogy végre elértem arra a pontra, amikor azt hordok, amit szeretek, és nem azt, amit a társadalom akar rámtukmálni. És elég jól is érzem magam így. Sokkal kellemesebb érzés olyan ruhákban hazavonulni, amiket SZERETEK....
Az sem valami meglepő, hogy miközben angollal kéne telelegyen a fejem, franciául hallgatok, eredetileg amúgy tényleg angol, számokat. Mert please, I can do this! Or... not? Arrgh.

Néhány random dolog, az elmúlt időből.
  • az oszályom nagyon gyatra
  • olyan gyatra, hogy a leggyatrább a suli tizenegyedikesei közül
  • én viszont átmentem (most megütögetem a vállam, mert ilyen nagyon ügyes vagyok)
  • azt hittem, hogy ez nagyon fontos lesz, és érdekelni fog, és tanulni fogok
  • de ezt mind elfelejtettem megtenni, amíg telt az idő a szimulálásokig
  • eddig még nem olvastam Hemingwayt, de most úgy érzem, hogy ITT AZ IDŐ!!
  • sok kicsi icipici miniatűr dologra rájöttem, de nagyon jelentéktelenek, úgyhogy inkább hallgatok
  • sosem leszek igazi természetfotós, de jól esik eljátszani a gondolattal
  • sötöbö sötöbö sötöbö

Okés, nem húzom az idegeket tovább.
 De ezt még ki kell bővítenem. Ezt a csapongó gondolatmenetet, ami annyira jellemez.









jól mondod, hazel grace. ------------>
A legközelebbig, addig is én megpróbálok letenni egy FCE-t. Wish me luck. Blogger off.



You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp