cookieOptions = {...}; Pest meg effélék - virágot evelinnek -->

Pest meg effélék

by - kedd, december 16, 2014

gyönyörű
Pest. -- Megint ott voltam a hétvégén, és egyáltalán nem bántam meg. Tudniillik konfi (konferencia) volt a Hit Parkban, ahová már úgy járok, mintha az otthonom lenne. Ha jobban belegondolok, az is.
A konfik három naposak szoktak lenni, de mi általában csak szombatra megyünk fel, mert egy kicsit sokba kerülne négyünknek az ottalvás... De így is nagyon megéri, mert mindig úgy jövök el onnan, hogy többnek érzem magam. Vagyis feltöltődök. Még úgy is, hogy alig alszok és nagyon fáradt vagyok, amikor megérkezünk éjszaka Váradra. Csodálatos érzés annyi ember között lenni, dicsérni az Urat, hallgatni a tanításokat, amik minden egyes alkalommal annyi újat mondanak. Meg ilyenek. Annyira összetett egy-egy ilyen alkalom, hogy nem lehet egyetlen dolgot kiemelni, mert egységben kell látni és átélni ezeket. if u know what i mean.
  A múltkor mondtam valamit a konfettis lakkokról, mert cukik. KONFETTIIIIII :v

a konfettit szeretni kell
nem az enyém, Melitől kölcsönöztem

 Najó, komolyodom visszafele. (Tudom, hogy ilyen nincs. Nem baj.)
 A szellemi javak mellett kézzelfogható dolgokat is magunkkal hoztunk, mert a Csarnokban karácsonyi vásár szokott ilyenkor lenni, és mindig annyi gyönyörűséges dolgot árulnak, hogy hirtelen azt se tudja az ember, hogy hova (ne) nézzen. Nagyon könnyen el lehet csábulni a soksok ékszer, édesség, jegyzetfüzet (azok az igényes fajták, textíliával beborítva, meg kidíszítve), könyvek, tisztálkodási szerek, parfümök láttán. Mondjuk sajnos onnan pont nem vettem semmit, de lehet, hogy karácsonyra kapok onnan is valamit... Ki tudja?
De most inkább arról írok, amit vettem. Apukámtól kaptam forintot, úgyhogy abból gazdálkodhattam. Hogy mennyire okosan, azt döntse mindenki maga el, de szerintem elég jó vásárom volt.
Vettem egy nagggyonszééép füzetet (Patmososat, of course..), egy brosúrát meg egy kis kaját.
A délelőtti alkalomkor N. Sándor bácsi felhívta a színpadra Lugosi Dániel Alit, mert nemrég nyerte meg a Virtuózok nevű tehetségkutató versenyt, ahová klasszikus zenét játszó fiatalok jelentkezhettek. És Ali csak 15!! Nagyon vicces egy gyerek, és mint később kiderült, elképesztően tehetséges (öt éve klarinétozik, de olyan előadása volt, mintha évek óta professzionális szinten tanulna). Délután már mindenki alig várta, hogy fellépjen legalább egy darabbal, amiből kettő lett, plusz egy ráadás, mert egyszerűen nem lehet betelni vele. December 19.-ig lehet rá szavazni SMS-ben és okostelefonnal, a nyeremény pedig (ez a közönségdíj, a zsűritől már megkapta az első díjat) 12 millió forint, amivel Ali hátrányos helyzetű gyerekeken segítene, merthogy ha megnyeri (és meg fogja), akkor egy alapítványt fog létrehozni. Úgyhogy tessék szavazni!!
Itt van, hogy miért is érdemli meg. Na látjátok...!
De nem csak ennyi meglepetés jutott szombatra, meeeeeeert.... Dedikált az AMEN! Az az AMEN, aminek a frontembere Pajor Tamás. Az a Pajor, akinek a múltkor kitettem egy videóját. Wááááááááá. Milyen vicces kedvében volt a sors.
Szóval. Az ÁMEN (csupa nagybetűvel) most ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, ezért kiadtak egy jubileumi CD-DVD-t, meg volt két koncertjük is (meg felvétel róla), és most azt dedikálták. Mármint a koncertfelvételt. Csakhogy nekem még nincs meg, ezért kénytelen voltam az új füzetemet dedikáltatni...

 A dedikálók olvasható neve: Fejes Zoli, Szentkirályi György, Szende Gábor, Göndör Ádám, és persze Pajor Tamás.
 Nem ez az első alkalom életemben, hogy autogramot kértem, mert egyszer Orsival lefüleltük Pati kedvenc színészét a sétálóutcán  (Alin Stanciu, btw.), és képes voltam leszólítani egy aláírásért, de ez máááás volt. Mert az AMEN nekem fontos. Nagyon.
Itt éppen a Fábry-showban menősködik. Megy neki.
És itt éppen szereti Pestet. (ki nem???)

Ja meg hát voltunk megint az IKEA-ban. Voltak ingyen elvehető 2015-ös katalógusok (a neten is megtalálható), úgyhogy persze, hogy vettem belőle. De Jóel is vett magának, mert képesek lettünk volna szétszakítani, ha nincs kettő. :)) (igen, ilyen érett hölgy vagyok én. pffff.)
heh

az az ing.. ott.. na az kéne

kicsit homályosra sikeredett fénykép, balettező kislány szobája

páááárnáák :v :3

cover to cover
Éjfél után indultunk haza RO időszámítás szerint, és úgy fél négykor tértem nyugovóra. Mondjuk az is igaz, hogy végigaludtam az utat Pest vonzáskörzetétől egészen a határig, de no problem, attól még másnap úgy éreztem magam, mint akit elvertek. De alaposan.
Kb. ennyi a szombati napom nagy vonalakban, de ennél sokkal eseménydúsabb volt, csak azt míg elregélném...! Anyway. Szeretjük Magyarországot. Meg Romániát. Csak a kormányt nem. Az ew.
Okéska, akkor blogger off.

You May Also Like

0 hozzászólás

MailChimp